Monarchia-Risk 2008 Biztositásközvetítő és Vállalkozási Tanácsadó Kft.
Biztosítástörténet
Kockázatkezelési módszerek
Kínai kereskedők
A kínai kereskedők módszere már nem a keletkezett kárt osztotta meg utólag az érdekeltek között, hanem a lehetséges kockázatot osztották meg egymással.
A kereskedők problémája az volt, hogy a folyó mentén rablók tanyázták, akik rendszeresen fosztogatták bárkáikat. Ha valamelyik bárkát elfogták annak teljes árukészlete veszendőbe ment. A többi bárka azonban épségben, a tulajdonos vesztesége nélkül érkezett meg. Legrosszabb az esetben nem a veszteség ténye volt, hanem a katasztrófa jellege. Nagy valószínűséggel nem érte valamilyen kár, ha igen akkor azonban mindene odaveszett. A tönkremenés ellen a kereskedők szövetkeztek. Összeálltak csoportokba és a résztvevő hajók, illetve tulajdonosaik számának megfelelő részre osztották szét árukészletüket, majd a csomagokat más-más hajóra rakták fel. Pl. tíz hajó esetén minden kereskedő vagyonának csak egytizedét szállították egy hajón, vagy száz hajó esetén csak a századát.
Az ilyen felosztásnak gyakorlati korlátai voltak, de így könnyen beláthatjuk egy hajó kifosztásakor vagyonának csak tizedét, vagy századát veszíthette el és nem az egészet. Tehát a káron nem annak utólagos felosztásával és a befizetések teljesítésével osztoztak, mint a karavánok esetében, hanem mindannyian az árukészletben megtestesülő vagyonuk egy részének elvesztését kockáztatták, vagyis a kockázatot osztották fel.
Járadékbiztosítás
A járadékbiztosítás gondolata már a XIII. században megjelent. A tehetős polgárok a városoknak, szervezeteknek, egyházi intézményeknek díjat fizettek, amiért cserébe életjáradékot kaptak. (A díj és a járadék nem függött a polgár életkorától, és ez visszaélésre adott lehetőséget).
Utazási biztosítás
A tengeri hajózás elterjedésével megjelentek az utazási életbiztosítások első formái is (XIV. század). Ezek igazából fogadások voltak.
Ha a tengerész visszatért, akkor elveszítette a befizetett pénzt, ha viszont nem tért vissza a családja a befizetett pénz többszörösét kapta vissza. Ezekből fejlődtek ki a kockázati, haláleseti biztosítások, amelyek a XVI. században különösen Angliában voltak népszerűek.
Valószínűség számítás
A XV. századtól fokozatosan kezdték a matematikai felfedezések eredményeit alkalmazni a biztosítások díjainak kalkulációinál.
Jakob Bernouilli nevéhez fűződik a kombinatorika és a valószínűség számítás alapjainak lerakása, a nagy számok törvényének megfogalmazása.
Hozománybiztosítás
A XVI-XVII. században, a biztosítások fő terjesztői a zálogházak voltak, amelyek járadék és elérésre szóló életbiztosításokat értékesítettek, de német területen nyilvános hozomány pénztárakkal is találkozunk. Míg más területeken a hozománybiztosítás úgy működött, hogy a lány megszületésekor a szülők befizettek egy nagyobb összeget, és a házasságkötéskor ennek a sokszorosát kapták vissza, de a gyermek halála esetén, vagy ha nem ment férjhez, a befizetett összeg elveszett, addig német területeken a befizetett pénzt legkésőbb a gyermek 18 ( maximum 24) éves korában akkor is kifizették, ha nem kötött házasságot.
Életbiztosítás
Az első életbiztosítást (már legalábbis, amelynek kötvénye megmaradt) 1583-ban kötötték Angliában, egy W. Gybbons nevű úrral, 30 fontos biztosítási összegre.
Biztosító társaság
A XVII. században az egyesületek nyilvános, kölcsönös biztosító intézménnyé alakultak. Ez a gyakorlatban a veszélyközösségek egyesítését jelentette. Ezen intézmények tekinthetőek a modern biztosítás egyik gyökerének.
Tontinák
Külön kell beszélnünk a tontinákról, amelyek XVII-XVIII. században óriási népszerűségre tettek szert. Lorenzo Tonti nápolyi származású orvosról nevezték el.
A tontina zárt körű volt, a tagok által befizetett pénzt kölcsönként kezelték, melynek kamatait fizették ki a még élők között, akiknek a száma évről- évre csökkent, és így a kifizetés évről évre nőtt. A biztosítottak tehát abban voltak érdekeltek, hogy a “veszélyközösség” a természetes halandóságnál gyorsabban csökkenjen.
Természetesen idősebb embernek kevésbé érte meg belépni, ezért 1698-ban a tontinákat életkoruk alapján 1698-ban 10 osztályra bontották. A fiatalabb osztályok tagjai többet, az idősebbek kevesebbet fizettek.
Kamatos kamat számítás
Edmund Halley a szisztematikus kamatos kamat számításának tételével segítette a jobb kalkulációt. A népességi és halandósági statisztikák figyelése még a tontinák működése idején elkezdődött, alapjául a plébániákon vezetett könyvek szolgáltak, melyekben a keresztelőket és a temetéseket jegyezték be.
A statisztikát ismerve előre ki lehet számolni, hányan halnak meg baleset vagy betegség következtében, hányan sérülnek meg maradandóan, hány autó sérül meg, illetve hány autót lopnak el. A nagy számok törvényével a matematikára alapozva pontosan kiszámítható előre, hogy minél nagyobb a veszélyközösség létszáma, annál biztosabban jósolható meg előre, hogy egy bizonyos időintervallumon belül hányat ér közülük károsodás. Manapság a biztosítás azt jelenti, hogy a kockázatközösség a tag kárát megtéríti, miután a tag kockázatát átvállalta.
H-1114 Budapest, Magyari István u. 2. III. emelet 4. | Telefon: +36/1/279-0251 | Fax: +36/1/279-0250 | E-mail: info@monarchiarisk.hu